Kedves Olvasók, Kedves Bhakták!

Szeretném megosztani veletek édesanyám, Jananī Devī Dāsī történetét.

Elmesélem, hogy spirituális útkeresése során miként került kapcsolatba a Kṛṣṇa-tudattal; hogy háromgyermekes anya- ként, feleségként és dolgozó nőként hogyan változtatták meg az életét Śrīla Prabhupāda szavai; miként tudta a Kṛṣṇa-tudat elvei szerint élni a mindennapjait egy minden központtól és a bhakták társaságától távol eső helyen.

Azt is megtudhatjátok majd, hogyan alakult úgy, hogy betegsége miatt lehetőségem nyílt egy vaiṣṇava szolgálatára, a legfontosabb, embert próbáló időszakában.

De valójában ki szolgált kit? Én őt? Vagy inkább ő minket a példamutatásával? És hétköznapi asszonyként hogyan jutott el odáig, hogy szeretett lelki tanítómesterünk, Őszentsége Śrīla Śivarāma Swami Mahārāja azt mondja róla: „Jananī egy igazi szent, egy tiszta vaiṣṇavī.”

Az eltávozása előtti utolsó öt hétben lehetőségem volt min- den időmet Jananī Devī Dāsīval tölteni, és elkísérni őt élete utolsó vizsgájára. Remélem, hogy a tanítások, melyeket ez idő alatt kaptunk általa, nem csak a családunk számára lesznek értékesek, s a naplóm alapján megírt visszaemlékezés útmu- tatásul szolgál majd ahhoz, hogy a legvégső órákban mind- annyian elnyerhessük az Úr Caitanya áldásait, s menedékre leljünk az Úr Kṛṣṇa lótuszlábánál, amikor magunk mögött hagyjuk ezt az anyagi világot!