Śivarāma Swami 1949-ben született Budapesten, Magyarországon. Miután családja az 1956-os magyar forradalom kudarca idején Kanadába emigrált, Montrealban, a spiritualitás keresése során találkozott A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, az ISKCON alapítójának, az Ācāryának a tanításaival. 1973-ban hivatalos tanítvány lett, majd 1979-ben belépett a lemondott élet rendjébe ( szannjásza ).
Maharája több mint három évtizeden át az ISKCON Irányító Testületének tagja volt, 25 évig az Egyesült Királyságban élt, és projekteket fejlesztett Magyarországon, Törökországban és Romániában. A 2000-es évek eleje óta Magyarország az otthona, de mindig is utazott és nemzetközi előadásokat tartott.
Śivarāma Swami jól ismert a vaiṣṇava irodalom mélyreható ismeretéről, és közel 30 könyvet írt a gauḍīya vaiṣṇavizmusról. Ezek közé tartozik a folyamatosan bővülő „Kṛṣṇa Vṛndāvanában sorozat”, amely a Tizedik Ének Vṛndāvana szakaszát elemzi, valamint a Nava-vraja-mahimā, egy kilenc kötetes értekezés Vṛndāvana szent földjéről, amely egyedülálló és inspiráló módon fonja össze a időtöltést, a filozófiát és a parikramāt .
Mióta visszavonult az aktív vezetéstől, Mahárája teljes idejét az írásnak szenteli. Él Új-Vraja-dhámában (Krisna-völgy), amely Vrindávana másolata és önellátó mezőgazdasági projekt Magyarország vidéki részén, valamint Māyāpurban, az ISKCON központjában, a szent Gangesz folyó partján, Nyugat-Bengálban.
Podcastjait és egyéb kapcsolódó anyagait követheted a weboldalán: sivaramaswami.media
Ez a könyv azoknak a vaiṣṇaváknak szól, akik számára a tiszta odaadó szolgálat útja – melyet az Úr Caitanya adományozott az emberiségnek, majd Śrīla Prabhupāda tanított a világnak – mindent jelent.
Az ihlet
A szívemet, sőt az egész életemet Rādhā-Śyāmának adtam. Ők jelentik a mindenemet. Nagy kiváltság Nekik szolgálni. Amíg csak engedik, továbbra is szolgálni fogom Őket.
Addig fogom szolgálni Őket, amíg ez a testem létezik; sőt, remélem, hogy akkor is továbbra is szolgálni fogom Őket, miután ez a test már nem lesz hasznukra.
Ebben a könyvben csak néhányat tártam fel Rādhā-Śyāma dicsőségéből. De bölcsebbnek tartottam, ha nem fedem fel minden egyes irgalmas cselekedet részleteit, amelyet irántam tanúsítottak.
És mégis, mindazt, amit mondtam, és mindazt, amit kimondatlanul hagytam Új-Vraja-dhāma két elbűvölő ifjújáról, illusztris olvasóim megismerhetik minden transzcendentális igazság végső adományozóján keresztül:
Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.
(Nava-vraja-mahimā, 8. évf., 732. o.)
